A snowboardozás Szent Grálja, amit egyszer minden freeridernek ki kell próbálnia
Létezik a snowboardozásnak egy olyan ága, ami ízig-vérig megtestesíti mindazt, amiért anno a sportágat létrehozták. Ezúttal nem a freeride-ra gondolunk, hanem a splitboardozásra, ami egy olyan élménycsomagba tömöríti a természetközelség, szabadság, és felfedezés hármasát, amilyenbe egyetlen más deszkasport sem képes. Nem szükséges hozzá felvonó, helikopter, motorosszán, de még kiépített infrastruktúra sem, ez az élmény csak és kizárólag az emberről és a hegyről szól. Ha azt gondolnád, hogy ez csak egy újabb elit hóbort, akkor ennél nagyobbat nem is tévedhetsz! A snowboardozás legsokoldalúbb ága nem csak a legelvetemültebb expedíciós arcoknak való. A kezdőknek és az átlagos ridereknek is hihetetlen lehetőségeket kínál a hegyek felfedezéséhez. A cikkben megismerkedünk a splitboard alapjaival és különbségeivel a hagyományos snowboardokhoz képest. Szó lesz annak rövid történelméről, megtesszük együtt a képzeletbeli első lépéseket, segítek összeállítani a megfelelő felszerelést, valamint ellátlak jótanácsokkal is, hogy az első tapasztalatok megszerzése közben már ne kelljen a sötétben tapogatóznod. Csatold hát fel a fókát, és induljunk is el az ismeretlen havas csúcsok, a puha hófödte lejtők világába.
Figyelem! Az írás személyes tapasztalatokon alapul. A cikket a Store13 egyik olyan munkatársa írta, aki bár csupán az elmúlt két évben csöppent bele a splitboardozás világába, nem csak a hegycsúcsokat járja lelkiismeretesen, de a sportággal kapcsolatos tudásszinteket is becsülettel veszi. Az írás a benne felvonultatott tapasztalatokkal kifejezetten a kezdő splitboardosoknak készült, így nem fogunk túlságosan elmélyedni a technikai részletekben, mert elsősorban arra fókuszálunk, hogy megértsétek, miről is szól ez az egész!
SPLITBOARD 8+1 TIPP SPLITBOARD SZTORIK SPLITBOARD TERMÉKEK
Az ilyen élményekért csináljiuk
--- A snowboardozás legújabb fejezete ---
Mindenekelőtt gyorsan határozzuk meg, hogy mi is az a splitboard. Hardcore snowboardos olvasóink most biztosan a szívükhöz kapnak, de a splitboardozás nem más, mint a túrasízés, valamint a klasszikus snowboardozás ötvözete. Ha röviden és tömören szeretnék fogalmazni, akkor ez egy elképesztően furcsa céleszköz, egy kettévágott snowboard, amit, ha szétválasztasz, akkor felfelé túrasíként, lefelé pedig freeride snowboardként funkcionál.
A splitboardozás története egy izgalmas és viszonylag fiatal fejezet a hegyi sportok világában. A klasszikus értelemben vett snowboardozáshoz hasonlóan csupán néhány évtizedet ölel fel a múltja, így viszonylag egyszerűen visszavezethetők a nyomok a sportág úttörőihez.
Eredete egészen az 1990-es évek elejéig nyúlik vissza, és meglepő módon Európában és Észak-Amerikában szinte egyidőben bukkant fel. Az időpont nem véletlen, az 1980-as évek második felétől a legtöbb reszortban feloldották a snowboard tilalmat, így a snowboardosok újra elkezdték törni a fejüket, hogy mégis hogyan hódíthatnák meg az érintetlen csúcsokat végre legális keretek között. A splitboard első nagy megfejtője a bolognai Nicoló Manaresi volt, aki 1990 áprilisában az olasz SKATESNOWBOARD nevezetű magazinban mutatta be az erről szóló szabadalmát, ami végül kereskedelmi sikert nem hozott számára, de a szabadalom a mai napig az alapját jelenti a sportágnak. Kicsit más utat járt be az amerikai Brett „Cowboy” Kobernik, aki házi barkács technikával létrehozott első splitboardjával megkereste Mark Wariakoist, aki a mai napig mérvadónak számító Voilé márka vezetőjeként 1994-ben megalkotta az első splitboardot, melynek a DIY Voilé Split Kit nevet adta. A 90-es évek második felétől ugyanennek a kiszerelésnek az első gyári, tömeggyártott változatát is piacra dobta, melynek köszönhetően kitört a splitboard-láz.
Az egész őrület először természetesen a freeride snowboardosok körében lett népszerű, akik minden új módszert megragadtak, hogy korábban sosem csúszott csúcsokat hódíthassanak meg. Ami lenyűgöző volt ebben az egészben, hogy a furcsa szerkezet segítségével képesek voltak csupán emberi erő felhasználásával még több off-piste területet felfedezni. Így összességében nem csupán könnyedebb hozzáférést jelentett a legdurvább hegygerincekhez, és a mély hóval borított tájakhoz, de mindezt rendkívül környezetbarát módon tette lehetővé.
A későbbiekben a technológia és az anyagok fejlődése jelentős mértékben hozzájárultak a splitboardok könnyebbé és sokoldalúbbá válásához. Az első splitboardok nehezek, nagyon merevek, és tömörített havon nagyon kényelmetlenül kezelhetők voltak, mára ez azonban megváltozott. Napjainkban már több tucat modell közül választhatunk, így a kezdőktől a profikig mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet.
Nicolo Manaresi, 1980
Brett "Cowboy" Kobernik
--- Még mielőtt elindulnál ---
Még mielőtt óriási lendülettel belevetnénk magunkat a splitboard-felszerelésünk összeállításába érdemes egyet hátra lépni és távolabbról megközelíteni a kezdeti lépéseket. A felszerelés megválasztása ugyanis csak a sokadik lépés a splitboardozáshoz vezető úton. A műfaj legfontosabb eleme ugyanis a tervezés. Meg kell terveznünk a célokat, az útvonalat és azt is, hogy hogyan fogjuk azokat elérni, illetve meghódítani. Első körben azt javasolnám, hogy készíts egy mindenre kiterjedő ellenőrző listát, ami a kézzel fogható felszerelések mellett a túrázás előtt, alatt, és után elvégzendő kötelezettségeket is tartalmazza.
Fontos tudnivaló, hogy a splitboardozáson belül két stílust határozunk meg: a kezelt pályás és a backcountry túrázást. Természetesen mindkettőnek megvannak a maga szépségei, de általánosságban azt javasolnám az újoncoknak, hogy először a pályán próbálják ki magukat, mielőtt belevágnának az ismeretlen meghódításába. Azok, akik rögtön az ismeretlenbe vágynak kritikus fontosságú megérteni, hogy a backcountry-ba vezető út kiszámíthatatlan és természeténél fogva kockázatos, így azt csak a megfelelő háttérismeretek elsajátítása után érdemes kipróbálni.
Kedvenc síterepünknél tehát nincs is jobb kiindulópont a sportággal történő megismerkedéshez. Az ismerős, kezelt terep kiszámítható és biztonságos. Gyakorlatilag nem érhet meglepetés sem felfelé, sem pedig lefelé menet, így ideális a felszerelés próbálgatásához és a túramód elsajátításához. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a legtöbb pályán így a napi bérletet is megspórolhatjuk, vagy éppenséggel elég csupán túrajegyet vennünk, ami töredéke a napijegynek. Mielőtt azonban elutaznánk és nekivágnánk a kezelt pályának érdemes tájékozódni az adott pálya szabályzatáról, ugyanis előfordulhat, hogy kijelölt napok, illetve szakaszok állnak rendelkezésre a túrázók számára, de legrosszabb esetben akár tiltott tevékenységnek is minősülhet, így muszáj lesz más kihívást keresned.
A splitboardozás a legintimebb kapcsolat, amit snowboardosként kialakíthatunk a heggyel. Sokan élik meg spirituális élményként, egyfajta átszellemülésként a túrákat, ezért az is érthető, ha rögtön az ismeretlen meghódításával szeretnéd kezdeni. Tény, hogy a splitboardozás a backcountry-ban született, ám még mielőtt elszakadnál a felvonóktól gondold át, hogy száz százalékban készen állsz-e rá, hiszen a fizikai megpróbáltatásokon túlmutatóan is rengeteg egyedi kihívást és bújtatott veszélyt rejt magában.
Az egyik legnagyobb tanulság, amit az elmúlt két szezon splitboardozásai után leszűrtem, az az, hogy a felkészülést érdemes rögtön az előző szezon lezártával elkezdeni. Értem ezalatt a fizikai és mentális felkészülést, amivel nem kell ugyan túlzásokba esni, de nem árt folyamatosan edzésben lennünk a szezonig, hiszen, ha kisebb a pocak, tágabb a tüdő, olajozottak az ízületek és kidolgozottabb az izomzat, akkor a túrázás is hatványozottan nagyobb élménnyé válik.
Fjords of Svalbard, Fotó: Blotto
Kimmy Fassani, Fotó Blotto
--- Tudás = biztonság ---
Sose vágj neki a hegynek egyedül! Még akkor sem, ha ismered a terepet, vagy éppenséggel pályahatárokon belül maradsz. A hegy meghódítása nagyszerű közösségi élmény! Számos felejthetetlen, életre szóló sztori születésének helyszíne lehet a havas vadon, ugyanakkor vészhelyzet esetén sem válsz a szerencse és a természeti viszontagságok kiszolgáltatottjává, ha többedmagaddal indulsz útnak. Nem csak a lavinaveszély leselkedik ilyenkor rád, elég egy rossz kanyar, vagy egy gyors időjárásváltozás, és máris elvesztél, ez pedig rövid úton végkimerültséghez, dehidratáltsághoz, ezek összessége pedig végeredményben tragédiához is vezethet. Vedd hát rá a barátokat, vagy csatlakozz szervezett túrákra, amiket egyébként szintén csak javasolni tudok. A kezdő csoportokban nagyszerű és egyben elengedhetetlen mászási és túlélési technikákat sajátíthatsz el a tapasztalt oktatóktól.
Készülj fel a legrosszabbra! Ha megvan az útvonal, készen áll a társaság, esetleg még guide-ot is sikerült intézni, akkor az út előtt nem árt egy picit beletanulni a lavinabiztonsági alapismeretekbe. Aki freeride-os múlttal kóstol bele a túrázásba, annak ez bizonyára nem ismeretlen, hiszen a kezelt pályákon túlra merészkedni bárhol a világon csak és kizárólag a megfelelő lavinafelszerelés birtokában lehetséges. Ezt a szabályt pedig higgyétek el, muszáj nagyon komolyan venni, ugyanis a hegyen alig néhány perc alatt változhatnak a feltételek.
Az alapvető lavinafelszerelések közé tartozik a lapát, a csipogó, és a szonda, kiegészítésként pedig lavinahátizsákot szoktunk ajánlani. Az alap hármas megléte még önmagában semmilyen biztonságot nem garantál, ha nem párosul mellé egy alap szaktudás.
Sajnos egyre többször tapasztalom azt, hogy a freeride-dal vagy splitboarddal ismerkedő vásárlóink legtöbbször felszínes tudással, lelkiismeret megnyugtató céllal szerzik be ezeket az eszközöket. Ezúton is arra kérnénk, hogy Te ne legyél olyan hanyag, mint a nagy átlag! Annyira felgyorsult a világ, a tudás egyetlen kattintásra van tőlünk, legalább digitálisan nézz utána, hogy mit kell csinálni a lavinafelszereléssel, ha pedig megteheted, akkor mindenképp vegyél részt lavinamentési tanfolyamokon is! A többes szám pedig nem elütés, sajnos az egyszeri oktatás nem sokat ér éles helyzetekben, ha több időt szeretnél a backcountry-ban tölteni, akkor érdemes egy szezonon belül többször is felfrissíteni a tudásod. Idővel ráadásul a mentés és a felszereléshasználat alapjain túl olyan biztonságtechnikai megoldásokkal is meg kell ismerkedned, mint a hóprofilozás.
Ne feledd, amint letérsz a kezelt pályákról, vészhelyzet esetén elsősorban csak és kizárólag magadra számíthatsz, továbbá a backcountry nem játszótér, minden esetben tisztelettel és alázattal merülj el benne!
Snowboardosok az olasz Alpokban
Csapatban könnyebb
A Burton csapat indulásra kész
--- A szabadság kulcsa – a tökéletes hardware összeállítása ---
A snowboardozás élménye rendkívüli mértékben függ a felszereléstől, fokozottan igaz ez a splitboardozásra, ami az elmúlt tizenöt évet tekintve elképesztő szintű fejlődésen ment keresztül. Túraeszközeid tulajdonképpen a végtagjaid és a tested kiterjesztéséül szolgálnak, így ahhoz, hogy eljuss az álomspotodra előbb meg kell találnod az álomfelszerelésed, azokat az eszközöket, amiket felelősséggel, kényelemmel és magabiztossággal tudsz használni. A splitboardozás a szabadságról szól, a szabadság pedig hatalmas felelősséggel jár, tartja ugyebár a mondás, így nem engedheted meg sem önmagaddal, sem pedig társaiddal szemben, hogy veszélyhelyzet alakuljon ki abból fakadóan, hogy nem ismered a felszerelésed. A következő néhány bekezdésen keresztül segítek eligazodni az először ijesztően összetettnek tűnő splitboard felszerelések útvesztőjében, legyen az hardware, vagy éppen ruházat. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg extra kérdés merül majd fel benned ezzel kapcsolatban, ezért azt javaslom, hogy jegyzeteld le őket és látogass meg minket az üzletben, ahol részletekbe menően folytathatjuk a diskurzust.
Splitboardot is, csakúgy, mint snowboardot a tudásszintünknek és céljainknak megfelelően választunk. Ez egészen egyszerűvé teszi a dolgunkat, kezdéshez válasszunk egy ugyanolyan hosszúságú és szélességű deszkát, mint amilyen a snowboardunk. Nem minden splitboard ugyanolyan, így stílus szerint is válogathatsz. Ha nagy, meredek, kevésbé tagolt, brutál gyors leejtőket kutatod, akkor érdemes egy picit hosszabb, keményebb, azaz merevebb, ebből fakadóan pedig nagyobb stabilitást adó deszkát választanod. Ha az erdős részeket és a szörfös élményt részesíted előnyben, akkor egy picit puhább, gyorsabban navigálható és rövidebb deszkát ajánlanék. Amennyiben pedig a backcountry freestyle felé húznál a kezdeti lépések megtétele után, akkor valószínűleg egy nagyjából állig érő, közepesen kemény deszkával fogod jól érezni magad. Splitboardok között is léteznek all-mountain, azaz mindenegyben verziók, amiket a legcélszerűbb kezdőként hosszútávra választani. Ezek hossz tekintetében – átlagos testalkat esetén – áll és orr között helyezkednek el, merevségüket tekintve közepesen kemények, míg profilból directional camber kialakításúak a nose-nál pedig egy kis rockert is tartalmaznak a jobb felúszás érdekében.
Gyakori kérdés a deszkákkal kapcsolatban, hogy használhatók-e kezelt pályákon. Sajnos e tekintetben el kell keserítenem mindenkit, ugyanis bármennyire is szeretnénk, a pályadeszkánk érdemben nem váltható ki splitboarddal. Tény, hogy a modern változatok már kevésbé nehezek és könnyebben irányíthatók kezelt körülmények között is, de továbbra sem nyújtják még azt az élményt, amit ilyen viszonyok között keresünk. Szervizelés tekintetében viszont a splitboardok is ugyanazt a figyelmet igénylik, mint egy sima snowboard, úgyhogy két trip között érdemes megkínálni a deszkád egy adag waxszal, illetve igény szerint élezéssel is.
Minden körülményre a megfelelő felszerelés
A deszka legfontosabb kiegészítője túra módban a fóka, azaz a talpra felragasztható kis szőrös borítás, ami a túrázás közben megakadályozza a visszacsúszást és segíti a haladást. Ezt napjainkban már nem valódi fókabőrből, hanem szintetikus anyagokból készítik. Laptól függetlenül lehet megvásárolni különböző hosszúsággal és szélességgel, amit aztán otthon (vagy szervízben) nekünk kell a saját deszkánk dimenzióihoz igazítani, azaz megvágni. Nem annyira kényes a kezelése, mint amilyennek elsőnek tűnni szokott, azonban oda kell figyelni a karbantartására és a tárolására is. Túrák során esténként kötelező jelleggel ki kell szárítani, illetve a táskánkban szakszerűen kell tárolni. A fóka alapvetően egy fogyóeszköz, aminek cseréje előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik, de ha tisztességgel odafigyelsz a megóvására, akkor jó néhány évig nem kell belőle újat venned.
A splitboardot ha összevetjük egy mezei snowboarddal, akkor a legnagyobb különbséget egyértelműen a kötések között fogjuk találni. A splitboard kötések alfáját és omegáját a Spark R&D kötések jelentik, de a stílus előretörésével számos cég lépett már be a piacra a maga verziójával. Kötésválasztáskor mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy melyik kötés kompatibilis rögzítés szempontjából a deszkánkkal, továbbá a kötés tanulhatósága és kezelhetőségét is vizsgálnunk kell. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen gyorsan és kényelmesen tudunk túramódból csúszásba váltani. Ahány kötés annyi rögzítési és állítási technika, így azt javaslom, hogy vásárlás előtt a gyártói tájékoztatókon és fórumokon túl élőben is ismerkedj meg a kiszemelt darabokkal.
Bakancs vásárlásakor érdemes mérlegelni, hogy szükséged van-e egyáltalán kifejezetten splitboardozáshoz gyártott bakancsra. Jó hír, hogy ha csak próbálkoznál a splitboarddal, akkor megteszi a már meglévő bakancsod, azonban, ha a splitboardozásnak szentelnéd a jövőbeli szezonjaidat, akkor mindenképp érdemes beszerezned egy dedikált splitboard-bakancsot. A splitboard-specifikus bakancsok merevebbek, ezáltal jobban tartanak, főleg oldalirányban, ami nagyon fontos például traverzáláskor, ugyanakkor úgy vannak kiképezve, hogy a túramódban a lépegetést is segítsék, mindezek mellett fontos tulajdonságuk a bakancs alsó és felső zónájának külön állíthatósága, a keményebb orrszerkezet, a fokozott kompatibilitás a kramponokkal valamint a légies súly.
Két nagyon apróságnak tűnő, de legalább annyira fontos kiegészítőt is be kell szerezned a splitboard-felszerelésedbe. Az egyik ilyen a túrabot, a másik pedig a krampon, vagy ismertebb nevén hágóvas. A túrabot legyen könnyű, állítható és több részletben is összehajtható, hogy ereszkedés közben el tudd csomagolni a hátizsákodba. Az árát nagyban meghatározzák a különböző anyagötvözetek, amik a súlyt és a tartósságot befolyásolják alapvetően.
A krampon akkor lesz a legjobb társad, ha nagyon meredek hegyoldalt tervezel meghódítani, illetve, ha olyan szinten jeges útvonalra érkezel, amin már önmagában nem fog a fókabőr. Ilyenkor kell felhelyezni a bakancsod alá, ami aztán a fogazatával képes belevágni a jégbe, így biztosítva extra tartást. Első alkalmakkor, illetve kezelt pályára talán nem lesz szükséged rá, de azért jó, ha mindig van nálad egy ilyen eszköz, hiszen bármikor fennakadhatsz egy szélfújta, jeges oldalon. zyzyzy
--- Az élmények fokozója – a technikai ruházat fontossága ---
Gyakran találkozom azzal a téves felvetéssel az üzletben, hogy a splitboard és a freeride felszerelés legfontosabb pontja a tökéletes hardware. Sokszor még a tapasztaltabb riderek is beleesnek abba a hibába, hogy túlságosan nagy figyelmet fektetnek a deszka-kötés-bakancs hármasra, a megfelelő ruházat és a hátizsák megválasztásának kárára. Felszerelésünk egyik különösen sarkalatos pontja ugyanis a hátizsák, melyből egy jól megválasztott darab szó szerint életmentő lehet túráink során. Fontos, hogy dedikált túrahátizsákot vigyünk magunkkal az útra, melyek sok-sok olyan apró, de nagyon hasznos tulajdonsággal rendelkeznek, amikkel egy mezei hátizsák nem. Többre van ugyanis szükségünk annál, hogy ételt és italt tároljunk benne. Ezek a technikai hátizsákok nagyban megkönnyítik a pakolási technikánkat, hiszen dedikált, könnyedén elérhető zsebeik vannak a lavinafelszerelés tárolására, és a legtöbb esetben splitboardunk és bukósisakunk rögzítésére is találunk rajtuk pántokat. Gyakran keresitek a beépített gerincvédőt a hátizsákokban, de ez nem kötelező kellék, noha létezik olyan gyártó, amelyik kínál ilyen modelleket, a legtöbb esetben a protektor külön megvásárolható kiegészítője a hátizsákoknak. Amennyiben ilyet keresel, mindenképp tájékozódj a gyártó oldalán, vagy az üzletben az eladóktól az adott modellel kapcsolatban.
A megfelelő ruházat összeállításáról különálló cikksorozatot lehetne írni, ezért most csak a legfontosabb szempontokat összegezzük. Röviden és tömören: öltözz rétegesen és válassz technikai anyagokat. Hiába ugyanis a tökéletes hardware, ha a komfortérzet hiánya megöli az élményt. Időjárástól függően ugyan, de a felszerelésed tartalmazzon aláöltözőt, középréteget, héjkabátot, pehelykabátot, vagy softshellt. Készen kell állnod az időjárás hirtelen megváltozására, továbbá a fizikai igénybevétel során is tudnod kell alkalmazkodni a körülményekhez. Szervezetünk túramódban nagy mennyiségű hőt és párát termel, ezért előfordulhat, hogy napsütéses időben csupán egy aláöltözőben menetelsz majd fölfelé, viszont a csúcson átcsatolásnál beütnek a mínuszok és muszáj leszel egy pehely- és héjkabát kombinációjával melegen tartani magad. Ha teheted válassz merinói gyapjút zokninak és aláöltözőnek is, ami elvezeti az izzadtságot, jó a kipárolgása, kellemes érzetet biztosít és nem büdösödik. Kabátból pedig a Gore-Tex mellett tedd le a voksod, ami azon túl, hogy nagyon könnyű, könnyedén elcsomagolható, kiváló kipárolgási tulajdonságokkal rendelkezik, nagyszerűen tartja a hőt, és nem engedi át a szelet sem. Ezek a kabátok általában kettő, valamint három réteggel készülnek, előbbit válaszd a tavaszi, napsütéses túrázásokhoz, utóbbit pedig a szezon közepén. Az ilyen kabátok vékonysága és az ehhez párosuló árcédulája ne tévesszen meg. A splitboardozás az a sport, ahol nem érdemes, illetve biztonsági okokból nem is lehet spórolni a felszerelésen. Gondolj bele, hogy milyen érzés lehet mínusz húsz fokban, hóviharban több órát sétálni egy átizzadt, nedves és hideg aláöltözetben, vagy zokniban. Apropó, ha már zokni! Nagyon fontos, hogy kerüld a vastag duplazoknis megoldásokat, ugyanis pont az ellenkezőjét éred el vele, mint amit szeretnél – könnyedén begyűrődik, elszorítja a keringésed, amitől fázni fog a lábad és nyomni fog a bakancs, ráadásul a két réteg gátolja a kipárolgást is, ebből kifolyólag még nedves is lesz, amitől még jobban fázni fog a lábad. Bízzál tehát a vékonyabb, modern technikai zoknikban, amik anyagukból adódóan tartják melegen és komfortosan a lábad.
Minden körülményre a megfelelő ruházat
--- Tippek és trükkök ---
A cikk során már számos hasznos tippet adtunk neked, de a végére tartogattunk még néhány érdekességet és rutint, amiket, ha megfogadsz, akkor rengeteg bosszús pillanatot megspórolhatsz az első néhány alkalom során.
Számos tennivaló akad ugyanis már elindulás előtt is, amiket kötelező jelleggel el kell végezni. Első és legfontosabb a csipogók csekkolása. Mindig ellenőrizzétek, hogy megfelelő a töltöttségi szintjük és hogy érzékelik-e egymást. Ha elemmel működnek, akkor pedig dobj be néhány extrát belőlük a táskádba. Ugyanez vonatkozik az egyéb elektronikus eszközökre is, főleg a telefonra, GPS-re, amik mellé kiegészítésnek tegyél be egy papír alapú térképet is a legrosszabb esetekre.
Túra előtt az otthon melegében vessél néhány extra pillantást a felszerelésedre is. Állítsd be a kötésed, gyakorold a túra és snowboard mód közötti váltásokat, csatolj be és gyakorold a fordulásokat, azaz a kickturnt, hogy a hegyen már ne érjenek meglepetések. Ellenőrizd a fókát is, helyezd fel és vedd le néhány alkalommal, hogy reflexszerűen tudj vele bánni. Ha ez megvan akkor fókával felhelyezve pakold be a deszkád, így egyrészt nem felejted el, másrészt pedig nem vesztesz időt a felhelyezésével induláskor. Győződj meg arról is, hogy minden belefér a hátizsákodba. A túl sok kilógó felszerelés beakadhat a fákba és bokrokba felfelé menet, a lejtőn pedig a túlságosan megpakolt táska kibillenthet az egyensúlyodból. Ha nehezen férsz be, akkor válts nagyobbra, vagy gondold át még egyszer, hogy csak a szükséges dolgokat viszed-e magaddal.
Jótanácsok talán túramód esetében jönnek a legjobban, hiszen egy freeride rajongó snowboardosnak a lefelé csúszás legtöbb esetben maga az álom, kevés újdonsággal tud szolgálni. Felfelé menet azonban – amíg nem válunk rutinos túrázókká – rengeteg apróság van, amire muszáj is odafigyelni. Az első és legfontosabb, hogy találjuk meg a saját tempónkat, ritmusunkat. Ne próbáld felvenni a versenyt a nálad gyorsabbakkal, mert az gyors kimerüléshez, szédüléshez, rosszabb esetben pedig hányáshoz is vezethet. Nagyon figyelj a testtartásodra! Ne nehezkedj túlságosan a túrabotokra és ne dőlj rá a splitboardod orrára felfelé menet, mert felborul a súlyelosztás és ahelyett, hogy fennmaradnál a hegyoldalon, szépen lassan lecsúszol hátrafelé. Hidd el, kevés ennél ijesztőbb érzés van. Ezzel szemben inkább egyenes háttal, lazán, térdből rogyasztva, a lécek középpontja felé a sarkokra is súlyt helyezve támadd a hegyoldalakat! Mindig körültekintően válaszd meg a szakaszokat! Ne dőlj be a rövidítéseknek, főleg, ha ezek meredekséggel is párosulnak! Sokkal több energiát égetsz el egy szenvedős, meredek, de rövidebb szakaszon. Tagold a hegyoldalt és keresd a lankásabb útvonalakat, közlekedj cikk-cakkban!
Tartsd szem előtt, hogy a hegy nem csak a tiéd és sok esetben keresztezhetik utunkat más túrázók is. Közlekedj tehát úgy, hogy mások is elférjenek, ha pedig te vagy a gyorsabb előzd meg a kollégát, ne mássz rá a nyakára. Pihenéskor térj le a nyomvonalról, hogy még véletlenül se pakolj a túraútvonal közepébe.
Lefelé az első alkalommal az egyetlen meglepetés, ami érhet az a deszka viselkedése. Ne feledd, hogy a splitboard középen ketté van vágva, így a torziós merevsége is más. Nem fog egy az egyben úgy viselkedni, mint a snowboardod. Adj időt a megszokásának, ne száguldozz, nyugodtan fékezz bele, vagy éppenséggel állj meg többször is az elején, amíg nem érzed száz százalékban úgy, hogy te irányítod a deszkád.
Egy ennyire hosszú és tömény útmutató és egyben kedvcsináló után mi mással is lehetne zárni az írást, mint hogy irány a hegy! Most, hogy már ismered az alapokat, itt az ideje egy életre elfelejteni a liftre váró tömegeket. Kerülj távol a felvonóktól, adj vissza egy kicsit a természetnek és csökkentsd a karbonlábnyomod azzal, hogy saját erődből hódítod meg a csúcsokat! Ne feledd, minden tapasztalt splitboardos egyszer szintén kezdő volt. Valószínűleg lesz néhány kellemetlen, de annál izgalmasabb élményed és el is fogsz esni néhányszor, de mindig lebegjen a szemed előtt a hegy és a természet tisztelete. A splitboardozás során nem a hegyet, hanem sokkal inkább saját magadat, az egodat kell legyőznöd! Válaszd tehát a nehezebb utat, ugyanis tetszik vagy sem, a legjobb kanyarokért meg kell szenvedni.